Mind a mesterséges intelligencia, mind a digitalizáció egyre inkább része a mai fiatalok mindennapjainak. Minderről a nagybecskereki származású Szűts Zoltán digitálispedagógia-, média- és információstársadalom-kutató, habilitált egyetemi docens, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógiai Karának dékánja, a Neveléstudományi Doktori Iskola Digitális Pedagógia modul és az Oktatási Innováció Tanszék vezetője beszélt.
* A mesterséges intelligencia kommunikációs kihívásai — lehetne ez egy előadás címe manapság a világ bármelyik pontján. De melyek is ezek a bizonyos kihívások?
A mesterséges intelligencia legnagyobb kihívása, hogy az emberiség kísértésbe esik-e, és úgy használja a digitális technológiát, hogy közben visszafejleszti a tudását és a kompetenciáit. Ez abban az esetben történik meg, ha például a jövőben a tanulók a házi feladatokat az esetek többségében átgondolt utasítások nélkül a ChatGPT-vel vagy más hasonló programmal íratják meg, a tanárok pedig elfogadják ezt a megoldást. Amit jelenleg mesterséges intelligenciának nevezünk, az alapjában egy nagy nyelvi modell, mely úgy viselkedik, mintha okos volna. Ezt nem olyan nehéz megtennie, hiszen nagy számítási teljesítmény és tanulásra használt adatbázis van mögötte. Csak éppen a válaszai átlagosak, hiányzik belőlük a kreativitás, az a csavar, amely minden egyes emberre jellemző, ha megerőlteti magát. Tehát ha nem erőltetjük meg magunkat, és a gépekre bízunk elnagyolt utasítások alapján feladatokat, egészen egyszerűen el fogunk butulni a jövőben.
* Az ön egyik fő kutatási területe a digitális pedagógia. Megkérhetném arra, hogy összegezze ezt a tudományos területet és annak eredményeit? Melyek az előnyei és melyek a veszélyei a digitális pedagógiának?
— Saját digitálispedagógia-definícióm, melyet az Akadémiai Kiadónál 2020-ban megjelent könyvemben írok le, úgy szól, hogy a digitális pedagógia olyan, az információs társadalomba beágyazott osztálytermi vagy távoktatási módszertanok egysége, amelyben a tanítási és a tanulási folyamat infokommunikációs eszközökre, képernyőkre, adatbázisokra és digitális tartalmakra épül. A digitális pedagógia módszertana eszközfüggő, de ellen kell állnia a technikai elavulásnak. Minél valósághűbb szemléltetésre törekvő multimediális tartalom, magas fokú tanulói interakció és proaktív magatartás, illetve az eszközök tudatos használata jellemzi. Ebből is látszik, hogy milyen összetett fogalomról van szó. Ennek az új pedagógiai paradigmának a legfőbb eredménye az, hogy ha jól használjuk a technológiát, időt és pénzt takaríthatunk meg, erősíthetjük a kooperációt az oktatásban részt vevők között, és mindennél nagyobb tudáshoz férhetünk hozzá. Ha azonban nem használjuk jól, ha nem hiteles forrásokból tanulunk, ha a figyelmünk elkalandozik, és egészen egyszerűen nem tanulunk meg nem csupán adatokat, de összefüggéseket sem észrevenni.
* Mint a digitális pedagógia modul vezetője az egri pedagógiai doktori iskolában hogyan látja az elmúlt évtizedekben végbement változásokat az oktatáson belül?
— Ezek a változások nem egyértelműen pozitívak. Ahelyett, hogy a mobiltelefon vagy a számítógép a tudásszerzés eszközévé vált volna, a figyelem megszerzését szolgálja a közösségi média számára, vagy éppen nagyon gyakran a gyűlöletbeszédet erősíti, és mindezt az iskolán belül. Éppen ezért nem elegendő kiosztani az eszközöket, és megtanítani a használatukat, sokkal inkább a felfedező kíváncsiságot kell életre kelteni a tanulókban, és az élményszerűségen keresztül bemutatni, hogyan képesek ezek az eszközök hatékonyan segíteni a tanulást. Ezen a téren aktív együttműködést hoztunk létre az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolája és az Újvidéki Egyetem Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara között publikációk, doktori iskolában tanuló hallgatók, témavezetők és kutatások terén is.
* Az úgynevezett online jelenségek hogyan illeszkednek be a korábbi kommunikációs mintákba? Teljesen felcserélték őket?
— Az új jelenségek mindig átalakítják a korábbiakat, és funkcióváltozásokat hoznak. Példával illusztrálva, a könyv nem szűnt meg a rádió, a televízió, de még az internet megjelenése után sem, csak éppen más szerepet kapott. Az én meglátásom szerint a tudás és a figyelem lehorgonyzását szolgálja. A televízióműsor jelensége sem szűnt meg, hanem helyet kapott az interneten. Mivel politikai és közéleti influencerek képzésével is foglalkozom, ott éppen a könyvekben több mint 500 éve debütált történetmesélés hagyományát visszük tovább.
* Az oktatásban az újabb korosztályokra, azaz a jövő generációira hogyan hat a mesterséges intelligencia? Mik a tapasztalatok? Hasznos vagy kockázatos, vagy pedig mindkettő egyben?
— Van egy téves vélekedés, hogy léteznek egymástól elválasztható nemzedékek, a Z generációt vagy éppen az Alfát megpróbálják néhány jellemzővel leírni. Bár valóban igaz, hogy az életkori sajátosságok jelentősen érvényesülnek a digitális technológia használatában, az olyan tényezők, mint a szülők iskolázottsága, anyagi helyzete, mintaadása, lakhelye, még nagyobb szerepet töltenek be. Gondoljunk bele, hogyan lehet egy kategóriába sorolni egy budapest-belvárosi, tizennégy éves fiatalt, akinek mindkét szülője egyetemi végzettségű, aki nagyon jó anyagi körülmények között él, látja, ahogy a szülei kultúrát fogyasztanak az interneten, okostelefonnal navigálnak, vagy éppen a külföldi nyaralás során valós időben szereznek információkat, egy olyan tizennégy éves fiatallal, akinek a szülei napszámosok, mások az anyagi lehetőségeik, problémáik és vágyaik, másképp férnek hozzá a kultúrához. Ez nem értékítélet, hogy melyik fiatal ér többet, hanem azt mutatja, hogy a jobb helyzetben lévők sokkal tudatosabban használhatják a technológiát, ezáltal további előnyre téve szert. De ettől még nem biztos, hogy tudatosabban is fogják használni. Ezek pedig már egyéni döntések. A Turós Mátyás és Kenyeres Attila egri kollégáimmal végzett kutatásunk kimutatta, hogy a magasabb iskolai végzettségű középiskolások sokkal jobban felismerik a hamis tartalmakat az interneten, míg ha valaki többet használja a TikTokot, könnyebben dől be a hamis tartalmaknak.
* A jövőben felválthatja-e maga a technológia a saját magunk által megszerzett tudást?
— Bizonyos mértékben igen, hiszen lesznek olyan információk, amelyeket nem kell majd megjegyezni, ezt látjuk például a telefonszámok esetében. És attól, hogy már nem jegyezzük meg őket, nem leszünk butábbak. Ugyancsak mások tudását használjuk, ha internetes értékeléseket alkalmazunk, ennek köszönhetően lett az Amazon a világ egyik legértékesebb vállalata. De a tapasztalati tanulást, ismeretszerzést a technológia nem tudja helyettesíteni. Nincs az a mesterséges intelligencia, amely például Szabadka gyönyörű szecessziós épületeit le tudja írni vagy be tudja mutatni úgy, ahogy én ezt rendszeresen láthatom élőben. Az embernek mindig igénye lesz a szépre, ez alapján választ társat, rendezi be környezetét, dönt útvonalak mellett. Az ilyen jellegű tudás mindig emberi és személyes marad.
Forrás: hetnap.rs (https://hetnap.rs/cikk/A-jovoben-a-tanulok-mar-ChatGPT-vel-iratjak-a-dolgozataikat-48894.html)
